A selyemszövetek festési és befejező problémája: A természetes rost szabálytalanságának hatása a színstabilitásra

Selyemszövet ( Noil selyemszövet ) fokozatosan népszerű anyaggá váltak a fenntartható módon, természetes csillogásuk, lélegző képességük és egyedi durva textúrájuk miatt. A festési és befejezési folyamat azonban termelésében jelentős kihívásokkal szembesül - a természetes szálak szabálytalan szerkezete rossz színstabilitást eredményez, ami közvetlenül befolyásolja a késztermék minőségét és kereskedelmi értékét.

A szál szabálytalanságának forrása
A selyem rövid szálakból és a selyemtermelésben hulladék selyemből rekombinálódik. A szálak a következő jellemzőkkel rendelkeznek:
Egyenetlen hosszúság: A rövid szálak összefonódása a szövet egyenetlen felületéhez vezet;
Átmérő különbség: A különböző vastagságú szálak eltérőek a festék abszorpciójával;
Durva felület: A porózus struktúrák hajlamosak az adszorbeumok szennyeződéseire, és zavarják a festési egységességet.

Ezek a jellemzők miatt a festék egyenetlenül áthatol a szálak között, hajlamos a színfoltokra és a színbeli különbségekre, és a súrlódás vagy a rögzítés utáni mosás miatt könnyen elhalványítható (alacsony színű gyorsaság).

A festési és befejezési folyamat alapvető ellentmondása
A hagyományos selyemfestés a rost egységességére és sima felületére támaszkodik, de a selyem "hibái" stíluscímkévé váltak. A természetes textúra megtartása érdekében kerülni kell a túlzott kémiai kezelést, ami dilemmához vezet a folyamatban:
Előkezelési probléma: A hagyományos finomítás (a szericin eltávolítása) megsemmisíti a rövid szálak szerkezetét és befolyásolja a szövet bolyhosságát;
A festékválasztási korlátozások: Noha a reaktív színezékek környezetbarátak, nagy só-tápközegre van szükség a festés elősegítéséhez, amely súlyosbítja a rostos duzzanatot és a színes virágkockázatokat;
Alacsony rögzítési hatékonyság: A szabálytalan szálaknak nagy a felülete, és a hagyományos rögzítőszereket nehéz egyenletesen lefedni.

Innovatív megoldások
Biológiai enzim előkezelési technológia:
Használjon cellulázt vagy proteázt a szál felületén lévő szennyeződések lebontására, csökkentse a kémiai reagensek használatát, és megtartja a rost természetes textúráját. A kísérletek azt mutatják, hogy az enzimkezelés 20%-30%-kal javíthatja a festési egységességet.
Alacsony-só reaktív színezékek és lépésről lépésre történő festés:
Fejlesszen ki az alacsony só, nagy rögzítésű színezékeket, szegmentált hőmérséklet-szabályozó festéssel (például az alacsony hőmérsékletű penetrációval, az első, a magas hőmérséklet-rögzítés később), hogy csökkentse a túlzott rostos duzzanat által okozott színbeli különbségeket.

Nano-fixatívák alkalmazása:
Használjon nanorészecskéket (például szilícium-dioxidot) a rögzítőanyag beágyazásához, hogy javítsa tapadását a durva rostfelülethez, és javítsa a szín gyorsaságát 1-2 szinttel (ISO standard).

Ahogy a környezetvédelmi előírások szigorúbbá válnak, a bio-alapú festékek és a víztelen festési technológia (például a szuperkritikus CO₂-festés) fejlesztése áttörési pontvá válhat. Ezenkívül az AI algoritmusok használata a rostszerkezet és a festési hatás közötti kapcsolat előrejelzésére elérheti a folyamat ellenőrzését.

A selyemszövetek festési és befejező problémája alapvetően a természetes anyagok és az ipari szabványok közötti játék. Csak a "Hibás esztétika" és a technológiai innováció kiegyensúlyozásával szabadon engedhetik ennek a fenntartható anyagnak a maximális potenciálját.